2013. szeptember 4., szerda

Nyári emlékek, nyári versek

Igaz már bőven elkezdtük az iskolát, de van néhány aranyos versike, amihez csináltam a Mesemúzeumban kézműves foglalkozást, és azt már régóta megakartam osztani, de csak most jutott rá időm.


































Ez alapján a leírás alapján készítettem a fát:  http://www.ikatbag.com/2010/04/trees.html

Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán   —   vers

Nyári alma ül a fán, 
fa alatt egy kisleány. 
Néz a kislány föl a fára, 
s le az alma a kislányra. 
Nézi egymást mosolyogva: 
lány az almát, lányt az alma. 
Gondolkozik, mit tehetne, 
áll a kislány lábujjhegyre, 
nyúlánkozik, ágaskodik, 
ugrik, toppan, kapaszkodik. 
De az alma meg sem moccan, 
csak mosolyog a magasban. 
És a kislány pityeregve 
csüccsen, huppan le a gyepre. 
Lomb közt szellő szundít csendben, 
de a sírásra fölserken, 
sajnálkozva néz a lányra, 
és az ágat meglóbálja. 
S hull az alma, örömére, 
pont a kislány kötőjébe.





A fentiek pedig pop-up cardos megoldással készültek. Itt már írtam pop up cardról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése