Ugye mindenki számára ismerős a fenti szólás mondás? Hiszen az étellel nem szabad játszani, csak megenni, mondták nagyanyáink. Holott ha jól belegondolunk az elkészítés, és főként a tálalás során főleg a szakács, cukrász szakmában szükség van kreativitásra, szépérzékre. /Szóval azért titokban mindig is játszottunk az étellel.../
A neten keresgélve megtaláltam azt, aki ebből, még üzletet is csinált: Mark Northeast, aki kreatív szendvicseket csinál reklámkampányokhoz, és workshopokat is tart gyereknek Angliában, az egészséges táplálkozás jegyében. Az ötlete egyszerű, viszont nagyszerű, és jó köntösbe csomagolva remekül eladható. http://www.funkylunch.com/gallery.htm
http://www.creativefooddesign.com/about-me.htm
Nem beszélve arról, amikor egy anyuka szembesül a sokak által jól ismert problémával: "Nem eszik a gyerek" Ilyenkor előkerülnek mindenféle praktikák, kérünk, könyörgünk, fenyegetünk, jutalmazunk, mindezt sokszor hatástalanul. Ráadásul legtöbben a ropi, pufi, és egyéb tápanyag és vitaminszegény snackkekhez folyamodnak, mert azért valamit kell enni, hogy el ne fogyjon szerencsétlen. Sajnos elsőszülött kislányommal én is szembesültem a "nem evés" nagy problémájával, és sokat kínlódtam a megoldáson. /Mondjuk ő tojásallergiás is volt, azért nem evett, de most sem az a nagy étkű./
Én a haszontalan nassolás helyett végigzongoráztam azokat a régi és új zöldség, és gyümölcs alapanyagokat, átnézve, miben mennyi vitamin, illetve fehérje található, és próbáltam mindig valami újat megkóstoltatni vele. Így lett kedvencünk pl. az avokádó, a garnéla, a brokkoli, a csicseriborsó /mely majdnem annyi fehérjét tartalmaz, mint a hús, és koleszterincsökkentő hatású/. Kaják közül pl Stahl Judit spenótos túrógombóca, Jamie Oliver lencsefőzeléke, és a Tv paprikás ausztrál szakács Bill kukoricaropogósa, vagy Gordon Ramsey halpogácsája.
Igyekeztem bevonni kislányomat, és kisfiamat is mindig a főzésbe, hiszen:
- a főzés nagy élvezetet nyújt
- amit a gyermek csinál, azt jobban megeszi
- tanul főzni
- tanul a hozzávalókról
- tanul kémiát /hiszen a főzés sütés közben magyarázhatunk arról, hogy alakulnak át az anyagok, a főzés már kifejezett szakága, a molekuláris gasztronómia is erre épül/
- fejlődik a kézügyessége
/Ezt mondja Alison Mackonochie & Sarah Lewis: A terhesség és csecsemőgondozás gyakorlati enciklopédiája is (ami nagyon sok hasznos tanácsot ad a szüléstől a gyermeknevelésig/
Végignéztem a neten angolul a kreatív ennivalókról készült képeket, és mi is eljátszottunk egy kis paprikával, tojással, és pufival /most kövezzetek meg, mert az előbbiekben rosszat írtam róla/. Bár a mi szerény próbálkozásunk eltörpül a neten látható képek mellett, de a tojást, és a paprikát is örömmel falták be a csemetéink, és rendkívül élvezték a játékot. Én fogpiszkálót használtam, hogy összetűzzük a dolgokat.
Fontos, hogy gyermekeink is lássák a képeket, azt, hogy mit lehet csinálni, mert ebből inspirálódnak, tanulnak.
Íme a mi alkotásaink /amire akkor is büszkék vagyunk, ha girbegurba, nem pontos, mert a gyermekeim egyedül csinálták!, jó kedvel/
Csiga-biga
Mosolygós fej
A fent említett Mark Northeast elmélyülten alkot.
Kedvenceim a Googleból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése